2.fejezet- Mi történt velem?

Ezt a részt Carlie írta:

(Bella szemszöge)

Mi történik velem? Az egész testem lángokban ég. Nem tudom, mi történik velem. Biztosan nem haltam meg, az a kedves nő, azt mondta nem lesz semmi baj, de akkor mégis mi történik velem? Miért nem segít senki? Pokolian fáj mindenem.
Megpróbáltam kinyitni a szemem, de nem sikerült, ehelyett a sötétség újra magával ragadott, küzdöttem ellene, de hiába.

Mikor újra eszméletemnél voltam, még elviselhetetlenebb kínokat kellett átélnem. A tűz a lábujjaimtól kezdett feljebb húzódni, egyre feljebb és feljebb, mígnem a szívemet is elérte. Egyre gyorsult a szívverésem, mígnem egy utolsót dobbant, és végleg megállt. Nem dobogott, de akkor nem kellett volna meghalnom? Erre a kérdésemre hamar választ kaptam, ugyanis hallottam hogy tőlem 1km-re egy patak csordogál, és úgy 2 km-nyire nyugatra egy szarvas legelészik.
Megijedtem hogy hallom ezeket, pedig eléggé távol vannak tőlem.
Még mielőtt bármire is gondolhattam volna, szemhéjaim felpattantak, mire még jobban megijedtem. Az összes porszemet láttam. Hirtelen felültem, és körülnéztem. Mindent annyira élesen láttam, de ahogy jobban szemügyre vettem a szobát, rá kellett döbbennem nem tudom, hol vagyok. Vettem egy mély levegőt, és elindultam az ajtó felé. Már meg sem lepődtem azon hogy mennyi különböző illatot érzek.
Kisétáltam a szobából, és végig mentem a hosszú folyosón, lementem a lépcsőn, és a ház nappalijában találtam magam, ahol 4 gyönyörű nő, és egy férfi ült.
Ahogy leléptem az utolsó lépcsőfokról, mind felém fordultak megdöbbenve.
-De hát még lese telt a 3 nap!- Ocsúdott fel meglepetéséből leghamarabb egy szőkésbarna lány. Majd követték őt a többiek is.


Inenntől pedig én irom,isabella:
-Az nem lehet,hogy másfél nap után kel fel az átváltozásból valaki.-rohant oda hozzám a férfi mire megmozdultam s ösztönösen hátraugorva leereszkedtem egy pózba.-Jaj tényleg,te még attól vámpír vagy mert nem telt le a 3 nap...Sajnálom Bella,Elezar vagyok.Nem kell félned,mi mentettünk meg attól a férfitől.-Láttam a szemeiben,hogy igazat mond és valamiért bíztam is benne így fel álltam és beszélni kezdtem.
-Köszönöm,hogy megmentettek engem és...-ekkor eszembe jutott a másik lány is és egyben észrevettem,hogy sokkal szebb hangom van mint volt-a másik lánnyal mivan?
-Őt is megmentettük,ő még fent változik át.
-Változik...?
-Igen vámpírrá.
-Vámpírrá?Most komolyan mondod Elezar?Ó elnézést.-mondtam szégyenlősen és lenéztem a cipőmre.Nem szabadott volna így beszélnem aki megmentett.Felnéztem a család női tagjaira is akik ámuldozva néztek.Egy barna hajú nő odajött hozzám.Megismertem őt,ő mondta,hogy nem lesz semmi baj.
-Szia Bella.Carmen Denali vagyok.Elezar felesége.Örülök,hogy jobban vagy.-mosolygott rám anyaian pedig nem lehetett több 25...legalább is a külseje.
-Köszönöm Carmen.Ez kedves öntől.-mosolyogtam én is rá.
-Jaj Bella végre felébredtél és jól vagy.-ugrott a nyakamba egy hosszú,szőke hajú lány.-Amúgy Kate vagyok.-mosolygott rám mikor elengedett.
-Szerbusz Kate.
-Jaj Bella érzem,hogy nagyon jóban leszünk.-mosolygott rám még mindig majd arrébb állt az útból,hogy egy szőkés barna hajú lány oda jöhessen hozzám.
-Szia,Irina Denali vagyok.Kate és Tanya ikertestvére.-jött oda hozzám de nem ölelt meg csak egy halvány mosolyt eresztett meg.
-Szerbusz Irina.Isabella Swan vagyok.-mosolyogtam rá majd p is arrébb ment,hogy egy szőke hajú jöhessen.Nem volt barátságos,sőt...ellenszenvesen méregetett.Gondolom ő Tanya...
-Hello,Tanya Denali vagyok.-mondta majd el is ment.
-Szia-mondtam halkan majd Elezar megfogta a kezem mire felmorogtam.-Ó bocsánat.-eszméltem fel és abbahagytam a morgást.
-Ugyan,Bella.Újszülött vagy,ez természetes.
-Újszülött?
-Gyere elmeséljük.-ültettek le a kanapé végére,majd Kate helyet foglalt mellettem,ő mellette meg még Carmen és Irina.Tanya egy kis fotelbe ült le ahogy Elezar is velem szembe.Ahogy végig néztem Tanya.n gyönyörűnek tűnt...a hosszú szőke haja,gyönyörű alakja,sápadt,vékony mégis gyönyörű arca amihez az arany szemei nagyon passzoltak.
-Nos Bella.Mire vagy kíváncsi?-kezdte Elezar.
-Várj Elezar!Először vadásznia kéne,hisz mégis újszülött,mégha csak másfél napon át tartott az átváltozása.-mondta Carmen mire bennem meghűlt a vér.
-Vadászni?De minek?-kérdeztem
-Nem vagy...szomjas?
-Szomjas?
-Jajmár mit értetlenkedsz itt?Vadászni,állatra,hogy vérhez juss!Nem nehéz.-háborodott fel Tanya.
-Tanya elég legyen!-szólt rá Elezar.
-Szóval minek kéne nekem vadászni?
-Mert vámpír vagy,és kell a vér neked.
-De nem akarok embert ölni,és hogy értette Tanya,hogy állatra?Állatra is lehet vadászni?És ha igen akkor....
-Nyugi Bella.Mi állatvéren élünk,ahogy egy másik család is.
-Igen Edwardék.-merengett el Tanya.Aha szóval ez az Edward a párja...
-Igen,Cullenék.Majd megismerheted őket.Na de most visszatérve a témára.Mi nekünk azért arany a szemünk mert állat véren élünk.Akik ember véren élnek azoknak vörös a szemük.
-Ilyen sokan vannak a vámpírok?
-Igen,rengetegen.
-És annak a nagy része embert vagy állatot fogyaszt?
-Sajnos ember véren él a többségünk,de mi jobban szeretnénk állat véren élni,hogy emberek közé menjünk és emberként éljünk mi is...amennyire csak lehet.
-Igen igen de nekem most mért kéne vadásznom?
-Mert biztos kapar a torkod...
-Nem...kéne?-kérdeztem csodálkozva mire ők is csodálkozva néztek rám.
-Kéne...de lehet,hogy ez az erőddel kapcsolatos amit észrevettem rajtad.
-Erőm?
-Igen,sok vámpírnak van különleges ereje...persze minden vámpír gyors,erős,jó hallása,látása van és jó szaglása.Minden vámpír gyönyörű,hogy a táplálékot magunkhoz tudjuk vonzani.Néhány különleges vámpírnak pl olyan különleges képessége van mint nekem.Nekem az,hogy észreveszem mindenkinek,hogy milyen ereje van.Neked pl van egy pajzsod és magadba tudod szívni az összes erőt ha akarod.Ha tudomást szerez rólad a Volturi...
-A Volturi?
-Az egy vámpír család...a vámpírok királyi családja.Én is valaha oda tartoztam míg nem találkoztam Carmennel.-mosolygott szerelmére Elezar.
-Szóval nekem is van ilyen képességem...
-Igen és lehet,hogy már magadba is szívtad,hogy a szomjadat vissza tudod fogni,önkontroll.Ami mindannyiunknak van itt ebben a szobában.
-És mért nem 3 napig tartott az átváltozásom mint a másik lánynak?
-Ezt nem tudjuk mondani.Talán majd Carlisle megtudja...
-Carlisle?
-Carlisle Cullen...ő biztos tud majd mondani valamit.
-Értem.De most már mennem kéne vadászni nem?
-De,de először nézd meg magad.-szólalt meg Kate és rögtön rohant is egy tükörért.Már előttem is volt a nagy tükör amibe az egész testem belefért.Egy teljesen más nő állt előttem.Gyönyörű volt.Vékony mégis volt alakja.Arca és karjai fehérebbek voltak mint volt.Arca gyönyörű,vékony amihez illet hosszú,barna haja ami a háta közepéig ért.Csak a szemei voltak vörösek.
-Ez én vagyok?
-Te.Gyönyörű vagy Bella.-mondta Kate.
-Köszönöm.De a szemeim...
-Azok pár hónap alatt arany színűek lesznek ha folyamatosan állatvéren fogsz élni.-mondta Carmen.
-Köszönöm nektek.Nem tudom,hogy hálálhatom meg,hogy megmentettetek.
-Ugyan kicsim,sehogy.-ölelt meg Carmen mire éreztem h sírok,de a könnyeim nem jöttek.
-Ez a másik tulajdonság,nem tudunk sírni-mondta Carmen mikor észrevette,hogy könnyek nélkül sírok.
-Értem.-mondtam majd ránéztem Elezar-ra.
-Mehetünk vadászni?-kérdezte
-Igen.De kifog figyelni...
-Majd Tanya és Irina.Ők most jöttek nemrég vissza a vadászatról.
-Rendben,akkor induljunk.
-Oké,akkor menjünk ki.Hátha úgy könnyebb lesz elindulnod.
-Rendben.-mondtam majd elindultunk kifelé.

Hát nem a legjobb mivel most írtam meg nagyon gyorsan.Semmit nem javítottam rajta szal amit én írtam nagyon szar!
Bocsi:S Pux

2.fejezet-részlet

Vettem egy mély levegőt, és elindultam az ajtó felé. Már meg sem lepődtem azon hogy mennyi különböző illatot érzek.
Kisétáltam a szobából, és végig mentem a hosszú folyosón, lementem a lépcsőn, és a ház nappalijában találtam magam, ahol 4 gyönyörű nő, és egy férfi ült.
Ahogy leléptem az utolsó lépcsőfokról, mind felém fordultak megdöbbenve.
-De hát még lese telt a 3 nap!- Ocsúdott fel meglepetéséből leghamarabb egy szőkés barna lány. Majd követték őt a többiek is.

1fejezet-A vámpír és a két átváltozó lány

(Bella szemszöge)

-Nem,Alex!Hagyjál békén!Soha többé nem akarlak látni!Hogy tehettél ilyet?És pont a születés napomon?Hát gratulálok!-mondtam majd elindultam a kocsim felé ami az iskola parkolójában van.Alex a barátom.Fél éve járunk együtt,s elég jó a kapcsolatunk.De most ezt nem mondhatom el róla,hogy jó lenne mivel most láttam egy olyan lánnyal csókolózni aki oda és vissza van érte.Beültem a kocsiba majd indítottam azt.A vissza pillantó tükörben még épp láttam ahogy Alex beleüt a falba és a szemébe könnyek szöknek.Nem törődtem vele,mivel tudom,hogy mit tett.Az úton nem volt volt senki ami elég furcsa volt ahoz képest,hogy egy forgalmas úton megyek.Már csak pár utca választott el a szüleim lakásától,mikor megláttam egy autót ami az én sávomba is belelógott.
-Úristen.-mondtam halkan majd kiszálltam a kocsiból.Odarohantam a másik kocsi vezető üléséhez ahol egy 17 év körüli lány ült holt fehéren és remegett a félelemtől.
-Jól vagy?-kérdeztem de ő nem válaszolt.-mi a neved?
Ekkor rám nézett de a remegése nem csillapodott.
-Amy Masen.
-Bella Swan.-mondtam én is-gyere hagy segítsek.
-Ne,hagy!
-Nyugi,csak segíteni akarok.-de ekkor Amy szeme nagyra tágult majd a hátam mögé mutatott.Meg fordultam,mire egy vörös szempárral találtam szembe magam ami gonoszan megcsillant.Hófehér bőre volt és izmos test alkata.Kiéhezett szemekkel méregetett majd a mellettem lévő lányra nézett és beszélni kezdett hozzá.
-Még jó,hogy nem öltelek meg.Jó csali voltál ehez a kis édeshez-nézett rám vágyakozva majd vissza fordult Amy-hez.-Lehet,hogy páromnak választalak.Igaz te szebb vagy-nézett rám majd elmosolyodott-de olyan íny csiklandó a véred illata,hogy nem bírnék leállni.
-Ma...maga vá...vámpír?-kérdezte Amy akadozva.
-Igen drágám.-mondta majd oda hajolt Amy nyakához majd bele harapott.Ebben a pillanatban a lány vergődni és felsikított.
-így ni.-mondta a férfi majd felém fordult és elindult felém.Mikor mellém ért oda hajolt a nyakamhoz majd megpuszilta azt.Már éreztem,hogy nekem itt a vég de ekkor elhajolt a nyakamtól,s szembe állt velem.Végig nézett a testemen majd gonoszul elmosolyodott.
-Hmm.Mi lenne ha szórakoznánk,mielőtt megölnélek?Így legalább lesz egy kis élvezeted.De előbb...-mondta majd a vergődő Amy-hez ment.A karjába vette majd be sietett vele az erdőbe.A szavain rágódtam mikor rájöttem,hogy milyen élvezetről beszélt.Gyorsan oda rohantam a kocsimhoz.Beszálltam a vezető ülésre,de mire indítani akartam volna az autót egy hang megszólalt mellettem.
-Hova-hova kedvesem?-Magam mellé néztem és ott volt az a vámpír egy perverz mosollyal.Megfogott és hátradobott az ülésre.Becsukta az ajtókat majd rám feküdt.
-Hagyjon békén!-mondtam miközben próbáltam lelökni magamról,de csak én sérültem meg,mivel olyan kemény volt mint a kő.De ez után sem hagytam magam.
-Hagyjon békén!-ordítottam tovább.
-Nyugi,édes.Élvezni fogod,csak lazulj el.-mondta majd kemény száját az enyémre nyomta miközben letépte rólam a pólómat.Száját levette az enyémről miközben még mindig ütöttem,nem törődve azzal,hogy fáj mindenem.Levette a nadrágomat,majd végig nézett a majdnem meztelen testemen.A szeme megcsillant a vágytól majd oda hajolt a fülemhez.
-Remélem túléled.-mondta majd oda hajolt a nyakamhoz és bele harapott.Éreztem,hogy a fájdalom a sötétségbe akar rántani,de én harcoltam ellene.Levette a száját a nyakamról miközben én becsuktam a szememet amiből könnyek szöktek ki.Még annyit éreztem,hogy a vámpír ki akarja kapcsolni a melltartómat de ekkor valaki feltépte az ajtót s pár pillanat múlva a súly eltűnt rólam.Nagy nehezen kinyitottam a szememet,hogy lássam ki mentett meg,mire egy barna hajú,arany szemű nővel találtam szembe magam.
-Nem lesz semmi baj.Majd mi vigyázunk rátok.-mondta majd kiemelt az autóból.Furcsa,hogy egy ilyen nő csak úgy a karjába vesz.Ha csak nem...de neki arany barna a szeme...Oldalra néztem és megláttam egy szőkésbarna hajú nőt,aki kezében tartotta Amy-t.Láttam,hogy ő is szenved,ahogy én is.De velünk most mi történik?Most meghalunk?De az a barna hajú nő azt mondta nem lesz semmi baj!A gondolataimból egy üvöltés rángatott ki,majd mikor a hang irányába néztem három elmosódó alakot láttam és egy hatalmas nagy tüzet.Nem bírtam tovább nyitva tartani a szemem,s ahogy becsuktam rögtön el nyelt a sötétség,miközben még mindig fájt mindenem.

(Elezar szemszöge)

Épp az erdőben vadásztam a családommal mikor egy különleges képességet vettem észre és vele együtt egy hangot ami egy vámpírtól származott.
-Remélem túl éled.-mondta majd a következő pillanatban egy lány sikolyát hallottam.Rögtön elindultam a hang irányába,miközben hívtam a többieket.Rögtön utánam eredtek miközben azt sem tudták miért szóltam.Miközben mentem a hang irányába egy lányt vettem észre az erdőben ahogy éppen átváltozik.
-Kate.-mondtam mire Kate oda ment a lányhoz és a karjaiba vette.Tovább indultunk.Ahogy oda értem ahonnan a hang jött megláttam mi folyik ott.Gondolkodás nélkül oda mentem és feltéptem az ajtót és letéptem azt a mocskot a lányról.A vámpír felmorgott és rám ugrott.Lerúgtam magamról miközben a többiek is megjöttek.Carmen a lányhoz ment míg Kate mellettük állt karjaiban a másik lánnyal.Irina a vámpír hátára ugrott míg Tanya tüzet rakott.A vámpír ledobta magáról Irinát,de ekkor kihasználva az alkalmat,letéptem mind a két karját,mire felordított és nekem akart jönni,de Irina újra ráugrott a hátára és letépte a fejét.Beledobtam a kezeit a tűzbe,míg Irina a fejét és a testét.Odamentünk Carmenék-hez és ránéztem a karjaiban lévő különleges képességű lányra.Már hallottuk ahogy a mentők és a rendőrség közelít hozzánk.
-Menjünk haza.-mondtam majd átvettem kedvesemtől a lányt és futásnak eredtem,miközben a családom követett.

(Reneé szemszöge)

-De Charlie!Már haza kellett volna érnie!
-Nyugodj meg kedvesem.Biztos csak késik.Hisz tudod,hogy utálja a bulikat és lehet,hogy rájött a titkunkra.
-Lehet,hogy igazad van.-mondtam majd leültem a kanapéra.De ekkor a csöngő megszólalt,mire felpattantam a kanapéról és Charlie-val együtt kinyitottuk az ajtót,abban reménykedve hátha Bella az.De csalódnunk kellett mivel Charlie egyik kolegálya,Peter állt az ajtóban.
-Mi szél hozott ide Peter?-kérdezte Charlie.
-Egy rossz hírt kell közölnöm veletek.
-Mit?-kérdeztem pánikolva.
-Mielőtt elmondom először is részvétem.
-Ki hallt meg?-kérdezte Charlie.
-Bella,autóbalesetben.
-Tessék?-kérdeztem és a könnyek eláztatták a szememet.
-Csak ő?-kérdezte férjem,kicsit higgadtabban de ő is a sírás határán volt.
-Nem,nem csak ő.Egy bizonyos Amy Masen.
-Köszönjük,szia Peter.
-Szia Charlie,Szerbusz Reneé.
Charlie becsukta az ajtót,majd a kanapéra ültünk,s átkarolva egymást mind a ketten siratni kezdünk a 18 éves halott lányunkat...

1.fejezet-részlet

-Hova-hova kedvesem?-Magam mellé néztem és ott volt az a vámpír egy perverz mosollyal.Megfogott és hátradobott az ülésre.Becsukta az ajtókat majd rám feküdt.
-Hagyjon békén!-mondtam miközben próbáltam lelökni magamról,de csak én sérültem meg,mivel olyan kemény volt mint a kő.De ez után sem hagytam magam.
-Hagyjon békén!-ordítottam tovább.
-Nyugi,édes.Élvezni fogod,csak lazulj el.-mondta majd kemény száját az enyémre nyomta miközben letépte rólam a pólómat.Száját levette az enyémről miközben még mindig ütöttem,nem törődve azzal,hogy fáj mindenem.Levette a nadrágomat,majd végig nézett a majdnem meztelen testemen.A szeme megcsillant a vágytól majd oda hajolt a fülemhez.
-Remélem túléled.-mondta majd oda hajolt a nyakamhoz és bele harapott.

Kis bemutató:D

Bella Swan, a Londonban élő lány, 18. születés napjára, a szülei egy bulit szerveznek. De Bella mielőtt hazaért volna, megtámadja őt egy nomád vámpír, s megharapja, de mielőtt megölte volna a Denali család, épp arra jár s megmenti őt. Mivel a méreg a szervezetébe került így átváltozik és a Denali család tagja lesz. Mindenki kedvesen bánik vele kivétel Tanya-át, mivel féltékeny a gyönyörű vámpír lányra. Mikor Bella még újszülött a Cullen család úgy dönt, hogy látogatóba megy hozzájuk, amit a Denali család el is fogad, így legalább bemutathatják az új családtagjukat…

Carlie sajnálom:(

Carlie drágám,gondolom már nem akarsz ezzel a bloggal foglalkozni így fojtatom egyedül.Ha mégis jelentkeznél hogy segitenél akk teljes szívvel várlak vissza:)